Cikk a Süveg-díjról 2004-ből
A Mindentudás Egyeteme 2004-ben elnyerte a PR Ügynökségek Szakmai Kollégiumának Süveg-díját. Az ünnepélyes díjátadás előtt munkatársunk a szervezet illetékesét, Sárosi Pétert („civilben” a PublicPress ügynökség ügyvezető igazgatóját) kereste meg kérdéseinkkel.
Mindenekelőtt arra kérném, mutassa be röviden a szervezetet, amelytől ezt a jeles elismerést kaptuk…
- novemberében Magyarország tíz vezető public relations (PR) ügynöksége szakmai kollégiumot hozott létre, amelynek célja a PR-tevékenység megbecsültségének növelése. A szakemberek ugyanis úgy itélték meg, hogy munkájuk társadalmi megítélése nincs arányban az iparág teljesítményével. Magyarországon a PR-nek rossz a PR-je. Hovatovább a sajtóban és a közbeszédben minden sandaságot, hamis önfényezést „píár”-nak neveznek – ezzel szemben testületünk azt szeretné tudatosítani, hogy a public relations speciális szaktudáson alapuló kommunikációs szakma, a vezető ügynökségek pedig szigorú szakmai és etikai normák között végzik tevékenységüket. Az alapítók célja az volt tehát, hogy a PR-Ügynökségek Szakmai Kollégiumához való tartozás egyfajta minőségi védjegyként szolgáljon a megbízók és a nyilvánosság szemében. Úgy érzem, döntésünk helyesnek bizonyult, működésünk pedig eredményes, mert tagszervezeteink száma azóta hárommal szaporodott.
Miféle tevékenységet végez a kollégium?
Mint az előzőekből is kitűnik, a szakmánk ügyeivel foglalkozunk. Felemeltük és a jövőben is felemeljük szavunkat, ha pl. olyan tenderrel találkozunk, ahol a kiírásból azt érezzük, hogy a feltételrendszere célzott, „pofára” készült. Azt sem hagyjuk szó nélkül, ha méltatlan támadás ér ügynökséget, sőt olyan is előfordult, hogy etikai eljárást kezdeményeztünk. Nagyobb hangsúlyt kapott, amikor értékeltük „A magyar társadalom EU kommunikációs stratégiája” elnevezést viselő szakértői anyagot, majd a kommunikációs program végén, több helyen is tájékoztattuk álláspontunkról a közvéleményt. Jelenleg a Közbeszerzési Tv. egyes előírásainak vizsgálatával foglalkozunk, mivel úgy ítéljük meg, hogy a Tv. a szolgáltatásokra csak aggályosan alkalmazható.
Mit takar a díj kissé bizarr neve: „Süveg”?
Tiszteletünk kifejeződését, „megemeljük süvegünket” az általunk elismert teljesítmény előtt. Higgyék el, nem kis elismerés, amikor azt értékeljük, hogy a mi szakmánkban más milyen jól csinált valamit,!
Ki, mikor és mivel érdemelte ki eddig a Süveg-díjat?
2002-ben alapítottuk a Süveg-díjat, azzal a szándékkal, hogy a kimagasló pr és/vagy kommunikációs teljesítményeket minden egyéb szemponttól független szakmai elismerésben tudjunk részesíteni. Szándékunk szerint ez a díj is hozzájárulhat a public relations szakma értékének és megbecsülésének javításához.
Erre a díjra nem lehet pályázni, ezt a díjat nem „kell” meghatározott időnként kiadni. Ezzel a díjjal csak és kizárólag azt a teljesítményt díjazzuk, melyet a Kollégium minden tagja egyöntetűen elismer.
A díjat 2002-ben adtuk ki először, és eddig utoljára.
A díjazott a PeppeR Kommunikációs Ügynökség, az „Apró az aprókért” program szervezéséért és kivitelezéséért.
Talán még emlékeznek rá: amikor közeledett az Euro bevezetése, mindannyiunk zsebében lapult kivonásra kerülő fémpénz. A program e pénzek begyűjtését és jótékony célú felhasználását valósította meg.
A Magyar Nemzeti Bankhoz az „Apró az aprókért” program keretében 15 tonna aprópénz került beszállításra. Ennek a pénznek a becsült értéke meghaladja a 70 millió forintot. Ez az összeg többszöröse bármilyen korábbi, hasonló kezdeményezésnek és többszöröse egyben annak is, amit az UNICEF magyarországi támogatóktól 1 év alatt kap.
A PeppeR-t az „Apró az aprókért” program eredetisége, innovatív jellege, országos kiterjedése, a társadalom különböző rétegeit összekötő karaktere miatt díjaztuk. Külön örömünkre szolgált, hogy ezt a programot 2003-ban a szakma világszövetsége is díjazta.
Ön hol találkozott először a Mindentudás Egyetemével? Volt-e ebben szerepe a PR-nek, vagy csak később figyeltek fel rá?
Természetesen a televízióban. Személy szerint talán a harmadik, negyedik előadást láttam először, aztán egyre többször vonta magára figyelmem. Azt látom, hogy a sorozat is átment egy fejlődési szakaszon, egyre inkább a televízió lehetőségeihez alkalmazkodott. Kommunikációs szempontból pedig igen eredményesnek látom a hálóterv összeállítását és alkalmazását. Ma már több médiában és időpontban, képben, hanggal és írásban is érthetően jelenik meg.
Milyen „szakmai” érvek szólnak a díj odaítélése mellett? Mit találtak csakugyan kivételesnek vagy példaszerűnek a ME kommunikációjában?
Sorolom:
– a több feladatot megoldó kommunikációs stratégia megalkotását,
– azt, hogy a lehető legszélesebb közönséget tekinti célcsoportnak,
– hogy a tartalomhoz maximálisan illeszkedő kommunikációs eszközt használ és mellőzi a reklámot,
– hogy a közélet szereplői elfogadják a Mindentudás Egyeteme törekvéseit és céljait, így az ellenkező oldalakon álló médiumok támogatását egyaránt meg tudta szerezni,
– hogy a határon túli médiát is eléri,
– hogy a hazai média közszolgálati információként kezeli az előadássorozat tartalmát,
– hogy az akadémikusok is a köz számára is jól érthető módon és „nyelven” tartják előadásaikat, kerülve az idegen szavakat, kevéssé ismert kifejezéseket,
valamint a már említett jól felépített és kivitelezett hálótervet.
Tudom, hogy a kérdés a kitüntetés napján nem tűnik épp helyénvalónak, de Ön miben javítana, mit módosítana a jövőben – a tematikát, a bonyolítás rendjét, illetve a kommunikációt illetően?
Elismerésünk napján még esetleges javaslataink is kritikának tűnnének, pedig erről szó sincs. Persze egy ideje valamennyien jobban figyeljük a sorozatot, így lehet, hogy javaslataink is születnek. De azt majd az előcsarnokban elhelyezett ötletgyűjtő ládába fogjuk bedobni.